GeoUni Tábor - Második nap – Aggtelek-Jósvafő-Bódvarákó (2013. 08. 27.)

„Hajnalban” (ami nálunk reggel hét és fél nyolc közötti időpontot jelöl) Diának végre sikerült bársonyos hangjával kizavarni bennünket ágyainkból, hogy időben felfaljuk a mustáros virsliket. Innentől a tengernyi szobában felejtett holmi miatt már csak órák kérdése volt a negyed kilences indulás (legalábbis a buszon türelmesen várakozóknak biztosan így tűnt). Végül mégiscsak elindultunk, hogy csodabuszunkkal egy vidámparki élménynek is beillő hullámvasutazásban legyen részünk.

Egyszerre azon kaptuk magunkat, hogy az Aggteleki Nemzeti Park Kúria Oktatóközpontjában vagyunk. Itt nagy szemeket meresztettünk a kivetítőre, ahol az 1985-ben alapított nemzeti park védett természeti kincsei elevenedtek meg. Megtudtuk, a természetvédelem sokkal korábban kezdődött, mint gondolnánk: már a természeti népeknél is felmerült a környezetvédelem gondolata. A Gömör-Tornai-karszt főleg karsztjelenségekről híres; de az is kiderült, hogy néhány farkas, kardos lepke, kockás liliom, leánykökörcsin, sőt az egyetlen hazai fajdféle, a császármadár is föllelhető itt. Az előadás végeztével mindenki fülét fogva menekült a gyilkos elől, ugyanis tegnap este óta hatalmas sikerrel fut az „éjjel-nappali gyilkosos játék”.

Felkerekedtünk és szemügyre vettük a táj jellegzetes nadrágszíjparcelláit és célba vettük a már ősemberek által is ismert Baradla-barlangot. A vörös-tavi bejárat sok-sok lépcsőjén ereszkedtünk le a cseppkövek birodalmába. Az óriáspolip, a medúzák és a halszárító fantázianevek alapján akár a tengerpartra is képzelhettük volna magunkat, ha nem kúszott volna a ruhánk alá hideg levegő. Az Óriások termét a Hazám, hazám című sláger hangjaira hagytuk el. Rövid ebéd után a Kessler Hubert Emlékházban sok információval gazdagodtunk, ami a Jakucs-versenyen is használható volt. (Hej, ha ezt korábban tudtuk volna!)

Rövid bevásárlás (és kettős gyilkosság) után meghódítottuk a Rákóczi-barlangot. A Zöldségeskert átmászásakor gondosan ügyeltünk arra, hogy egyetlen karfiolt vagy brokkolit mintázó borsókőcsoportot se törjünk le. (A kevésbé zöldségkedvelők aranygaluskát vagy kürtős kalácsot véltek fölfedezni a formákban.) A mélyben két égszínkék tavat láttunk, amelyek egyikében búvárbaleset is történt. A szerencsétlenül járt kutató több mint 120 órát töltött fogságban, de végül egy új terem felfedezése lett az eredmény.

A barlangból kilépve összefutottunk lóczys barátnőnkkel, aki éppen gólyatáboros szenvedéseit heverte ki köreinkben. Az Esztramos lejtőin kaptatva megtapasztalhattuk miért jelent ószlávul meredeket a hegy neve. Vezetőnk, Józsi bácsi korát meghazudtoló gyorsasággal, a fiatalokat megszégyenítve haladt csapatunk élén. A vas- és mészkőbányászattal kapcsolatos történetei mindenkit megszédítettek (főleg az embertelen munkakörülmények és a természet könyörtelen átalakítása miatt). Elképedve nyugtáztuk, hogy a volt mészkőbánya rozsdás maradványain még kötelekkel biztosított kalandtúrákat is szerveznek. A legfelső bányaudvar közepén a Földes Aladár-barlangot találtuk. A vasajtó fölött a „Feltámadunk ugye” felirat olvasható, ami a bányászok reménykiáltása volt, mikor veszélybe került állásuk. Ennek kapcsán tudtuk meg, hogy az utolsó években a mészkövet már nem kohászat céljából termelték ki, hanem cukorfehérítésre használták!

Újból beültünk buszunkba, hogy a Bódva partján egy kalandos szafarin vehessünk részt. Mielőtt belevetettük magunkat a madárgyűrűzés rejtelmeibe, ismét egy véres játékot: az alszik várost játszottuk. (Erre csak azután kerülhetett sor, hogy mindenkinek leesett a tantusz a „pikk-csússzal” kapcsolatban.) A madárgyűrűző táborban nézhettük meg közelről csupán néhány grammos őszapót és széncinegét. Szeretnénk beavatni az olvasókat, hogy a tojó széncinege fekete „tolltangát” míg a hím ugyanilyen színű „boxert” visel. Bár kicsit sajnáltuk a törékeny madarakat, beláttuk, a vonulási útvonalak feltérképezése és a populáció megbecslése fontos feladat.

A hosszú és tartalmas nap után a szállásra érve rávetettük magunkat vacsoránkra, ami gyümölcsleves volt rántott hússal. Kedves vendéglátóink még fagyival is megleptek minket!

… FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...

Szerzők: Szuda Ágnes, Szkalisity Ábel