GeoUni Tábor - Második nap – Aggtelek-Jósvafő-Bódvarákó (2013. 08. 27.)
„Hajnalban” (ami nálunk reggel
hét és fél nyolc közötti időpontot jelöl) Diának végre sikerült bársonyos hangjával
kizavarni bennünket ágyainkból, hogy időben felfaljuk a mustáros virsliket.
Innentől a tengernyi szobában felejtett holmi miatt már csak órák kérdése volt
a negyed kilences indulás (legalábbis a buszon türelmesen várakozóknak biztosan
így tűnt). Végül mégiscsak elindultunk, hogy csodabuszunkkal egy vidámparki
élménynek is beillő hullámvasutazásban legyen részünk.
Egyszerre azon kaptuk magunkat,
hogy az Aggteleki Nemzeti Park Kúria Oktatóközpontjában vagyunk. Itt nagy
szemeket meresztettünk a kivetítőre, ahol az 1985-ben alapított nemzeti park
védett természeti kincsei elevenedtek meg. Megtudtuk, a természetvédelem sokkal
korábban kezdődött, mint gondolnánk: már a természeti népeknél is felmerült a
környezetvédelem gondolata. A Gömör-Tornai-karszt főleg karsztjelenségekről
híres; de az is kiderült, hogy néhány farkas, kardos lepke, kockás liliom,
leánykökörcsin, sőt az egyetlen hazai fajdféle, a császármadár is föllelhető
itt. Az előadás végeztével mindenki fülét fogva menekült a gyilkos elől,
ugyanis tegnap este óta hatalmas sikerrel fut az „éjjel-nappali gyilkosos
játék”.
Felkerekedtünk és szemügyre
vettük a táj jellegzetes nadrágszíjparcelláit és célba vettük a már ősemberek
által is ismert Baradla-barlangot. A vörös-tavi bejárat sok-sok lépcsőjén
ereszkedtünk le a cseppkövek birodalmába. Az óriáspolip, a medúzák és a halszárító
fantázianevek alapján akár a tengerpartra is képzelhettük volna magunkat, ha
nem kúszott volna a ruhánk alá hideg levegő. Az Óriások termét a Hazám, hazám
című sláger hangjaira hagytuk el. Rövid ebéd után a Kessler Hubert Emlékházban sok
információval gazdagodtunk, ami a Jakucs-versenyen is használható volt. (Hej,
ha ezt korábban tudtuk volna!)
Rövid bevásárlás (és kettős
gyilkosság) után meghódítottuk a Rákóczi-barlangot. A Zöldségeskert
átmászásakor gondosan ügyeltünk arra, hogy egyetlen karfiolt vagy brokkolit mintázó
borsókőcsoportot se törjünk le. (A kevésbé zöldségkedvelők aranygaluskát vagy
kürtős kalácsot véltek fölfedezni a formákban.) A mélyben két égszínkék tavat
láttunk, amelyek egyikében búvárbaleset is történt. A szerencsétlenül járt
kutató több mint 120 órát töltött fogságban, de végül egy új terem felfedezése
lett az eredmény.
A barlangból kilépve
összefutottunk lóczys barátnőnkkel, aki éppen gólyatáboros szenvedéseit heverte
ki köreinkben. Az Esztramos lejtőin kaptatva megtapasztalhattuk miért jelent
ószlávul meredeket a hegy neve. Vezetőnk, Józsi bácsi korát meghazudtoló
gyorsasággal, a fiatalokat megszégyenítve haladt csapatunk élén. A vas- és
mészkőbányászattal kapcsolatos történetei mindenkit megszédítettek (főleg az
embertelen munkakörülmények és a természet könyörtelen átalakítása miatt).
Elképedve nyugtáztuk, hogy a volt mészkőbánya rozsdás maradványain még
kötelekkel biztosított kalandtúrákat is szerveznek. A legfelső bányaudvar
közepén a Földes Aladár-barlangot találtuk. A vasajtó fölött a „Feltámadunk
ugye” felirat olvasható, ami a bányászok reménykiáltása volt, mikor veszélybe
került állásuk. Ennek kapcsán tudtuk meg, hogy az utolsó években a mészkövet
már nem kohászat céljából termelték ki, hanem cukorfehérítésre használták!
A hosszú és tartalmas nap után a
szállásra érve rávetettük magunkat vacsoránkra, ami gyümölcsleves volt rántott
hússal. Kedves vendéglátóink még fagyival is megleptek minket!
… FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...
Szerzők: Szuda Ágnes, Szkalisity
Ábel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése