Jakucs László nyomában az Aggteleki-karszt területén

2013.08.26.

A II. Jakucs László Földrajzversenyen tárult elénk a lehetőség, hogy részt vehessünk az Aggteleki-karszt területén egy 5 napos tehetséggondozó táborban. 11 diák gyűlt össze főleg Csongrád és Békés megye területéről, de mi szolnokiak sem voltunk elnyomásban. Villámléptű Iveco kisbuszunkkal gyorsan elértük az első pihenőhelyet, Maglódot. Itt ki-ki saját szájíze szerint dönthette el, hogy az Auchanban vásárol némi finomságot, vagy sportol a Decathlonban. Az eredeti tervben a miskolci Hermann Ottó Múzeum lett volna, de sajnos a múzeumban munkálatok folytak, így érdemi tárlatot nem tudtunk volna megtekinteni. Helyette Cserépfalu csodás bükkaljai települését látogattuk meg.
Itt fölgyalogoltunk a Tündérkéményekhez, melyek a miocén riolitvulkanizmus tanúi. Egyébként ezekből a képződményekből 101 darab található az ország területén és az idők során több, mint 400 kis ablakocskát vájtak beléjük. Három fázisát is megtekinthettük ezen jelenségek képződési folyamatainak.
Innen folytattuk utunkat az Ördögcsúszdához. A bátrabbak fölmerészkedtek az igen meredek, és annál inkább csúszós hegyoldalon.
Következő állomásunk az Ördögtorony-tanösvény néhány pontja volt. Először a Berezdalja-bánya maradványait tekintettük meg.

Sajnos itt elkapott minket az eső, de ez nem szegte kedvünket, folytattuk utunkat a kilátó felé. Innen gyönyörű rálátást nyertünk a falura, főképp a templomára, ami az egyik legnagyobb a megyében, ugyanis 1234 ember is elfér benne.
Innen lesétáltunk a Kisamerika-barlangképződményekhez.
A barlanglakásokat azért hívják Kisamerikának, mert az emberek az amerikai gazdasági válság idején arra kényszerültek, hogy barlanglakásokban éljenek. Ezek általában pár négyzetméteres lakóházak a puha kőzetbe vájva. A mai napra még az edelényi földvár maradt volna, de az eső elmosta számításainkat, így ezt a hét egy későbbi napján fogjuk bepótolni. Szállásunkra fél7 környékén érkeztünk meg, a szobák elfoglalása és a kipakolás után finom vacsorát kaptunk, amit köszönünk vendéglátóinknak. Az este további része ismerkedő, jó hangulatú beszélgetésekkel telt. Majd nyugovóra tértünk és vártuk a további izgalmakat.

Szerzők:
Tóth Bence és Veres Tamás

2013.08.27.

Aggteleki GeoUni Tábor - Második nap – Aggtelek-Jósvafő-Bódvarákó

„Hajnalban” (ami nálunk reggel hét és fél nyolc közötti időpontot jelöl) Diának végre sikerült bársonyos hangjával kizavarni bennünket ágyainkból, hogy időben felfaljuk a mustáros virsliket. Innentől a tengernyi szobában felejtett holmi miatt már csak órák kérdése volt a negyed kilences indulás (legalábbis a buszon türelmesen várakozóknak biztosan így tűnt). Végül mégiscsak elindultunk, hogy csodabuszunkkal egy vidámparki élménynek is beillő hullámvasutazásban legyen részünk.

Egyszerre azon kaptuk magunkat, hogy az Aggteleki Nemzeti Park Kúria Oktatóközpontjában vagyunk. Itt nagy szemeket meresztettünk a kivetítőre, ahol az 1985-ben alapított nemzeti park védett természeti kincsei elevenedtek meg. Megtudtuk, a természetvédelem sokkal korábban kezdődött, mint gondolnánk: már a természeti népeknél is felmerült a környezetvédelem gondolata. A Gömör-Tornai-karszt főleg karsztjelenségekről híres; de az is kiderült, hogy néhány farkas, kardos lepke, kockás liliom, leánykökörcsin, sőt az egyetlen hazai fajdféle, a császármadár is föllelhető itt. Az előadás végeztével mindenki fülét fogva menekült a gyilkos elől, ugyanis tegnap este óta hatalmas sikerrel fut az „éjjel-nappali gyilkosos játék”.


Felkerekedtünk és szemügyre vettük a táj jellegzetes nadrágszíjparcelláit és célba vettük a már ősemberek által is ismert Baradla-barlangot. A vörös-tavi bejárat sok-sok lépcsőjén ereszkedtünk le a cseppkövek birodalmába. Az óriáspolip, a medúzák és a halszárító fantázianevek alapján akár a tengerpartra is képzelhettük volna magunkat, ha nem kúszott volna a ruhánk alá hideg levegő. Az Óriások termét a Hazám, hazám című sláger hangjaira hagytuk el. Rövid ebéd után a Kessler Hubert Emlékházban sok információval gazdagodtunk, ami a Jakucs-versenyen is használható volt. (Hej, ha ezt korábban tudtuk volna!)






Rövid bevásárlás (és kettős gyilkosság) után meghódítottuk a Rákóczi-barlangot. A Zöldségeskert átmászásakor gondosan ügyeltünk arra, hogy egyetlen karfiolt vagy brokkolit mintázó borsókőcsoportot se törjünk le. (A kevésbé zöldségkedvelők aranygaluskát vagy kürtős kalácsot véltek fölfedezni a formákban.) A mélyben két égszínkék tavat láttunk, amelyek egyikében búvárbaleset is történt. A szerencsétlenül járt kutató több mint 120 órát töltött fogságban, de végül egy új terem felfedezése lett az eredmény.

A barlangból kilépve összefutottunk lóczys barátnőnkkel, aki éppen gólyatáboros szenvedéseit heverte ki köreinkben. Az Esztramos lejtőin kaptatva megtapasztalhattuk miért jelent ószlávul meredeket a hegy neve. Vezetőnk, Józsi bácsi korát meghazudtoló gyorsasággal, a fiatalokat megszégyenítve haladt csapatunk élén. A vas- és mészkőbányászattal kapcsolatos történetei mindenkit megszédítettek (főleg az embertelen munkakörülmények és a természet könyörtelen átalakítása miatt). Elképedve nyugtáztuk, hogy a volt mészkőbánya rozsdás maradványain még kötelekkel biztosított kalandtúrákat is szerveznek. A legfelső bányaudvar közepén a Földes Aladár-barlangot találtuk. A vasajtó fölött a „Feltámadunk ugye” felirat olvasható, ami a bányászok reménykiáltása volt, mikor veszélybe került állásuk. Ennek kapcsán tudtuk meg, hogy az utolsó években a mészkövet már nem kohászat céljából termelték ki, hanem cukorfehérítésre használták!






Újból beültünk buszunkba, hogy a Bódva partján egy kalandos szafarin vehessünk részt. Mielőtt belevetettük magunkat a madárgyűrűzés rejtelmeibe, ismét egy véres játékot: az alszik várost játszottuk. (Erre csak azután kerülhetett sor, hogy mindenkinek leesett a tantusz a „pikk-csússzal” kapcsolatban.) A madárgyűrűző táborban nézhettük meg közelről csupán néhány grammos őszapót és széncinegét. Szeretnénk beavatni az olvasókat, hogy a tojó széncinege fekete „tolltangát” míg a hím ugyanilyen színű „boxert” visel. Bár kicsit sajnáltuk a törékeny madarakat, beláttuk, a vonulási útvonalak feltérképezése és a populáció megbecslése fontos feladat.

A hosszú és tartalmas nap után a szállásra érve rávetettük magunkat vacsoránkra, ami gyümölcsleves volt rántott hússal. Kedves vendéglátóink még fagyival is megleptek minket!

… FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK...


Szerzők: Szuda Ágnes, Szkalisity Ábel


2013.08.28.

Aggtelek GeoUni- Harmadik nap- Martonyi, Szögliget, Szádvár, Derenk, Tornakápolna, Jósvafő

Fölkeltünk reggel reggelizni és kezdődött a túrákkal teli nap. Először Martonyi község határában lévő pálos kolostor romjainál álltunk meg. Ott meséltek a kolostor történetéről amely 1347-ben készült el gótikus stílusban, a régészeti feltárások során találtak kőfaragványokat amelyek segítségével rekonstruálni lehetett az épületet. Kis extrának kedves vezetőnk elmondott néhány érdekességet a túraútvonalak jeleiről is. Feltérképeztük a romokat és a környező tájat (miközben „csúszdáztunk” a hegyoldalban). Visszamentünk a buszhoz és elindultunk a szögligeti Szádvár romjaihoz.


A hegy lábánál álltunk meg a buszunkkal és elindultunk Szádvár felé. Egy elég komoly séta után felértünk a néhai várhoz amelyet Lipót habsburg császár gyújtatta fel 1688-ban. Ott megebédeltünk és egy jelképes történelem órán vehettünk részt. Majd széjjel és szana mentünk a váron belül. Miután visszacsalogattak minket a felnőttek elindultunk Derenk romfalu felé. Ott ámulva láttuk meg, az egykori falu jelképes helyét ahol az egykori házak alapjait sem nagyon lehetett megtalálni. 1943-ban Horthy Miklós vadászati célok miatt a lakókat kitelepítette (Ebből nem lett semmi hiszen 1944-ben már nem volt magyarország kormányzója ). Megtekintettük az iskolát és egy emlékművet, majd néhányan elindultunk a temető irányába. Innen egy rövidebb séta után visszaértünk a buszhoz és elindultunk Tornakápolna falucska felé.



( A kép címe: A töprengő emberek... )

12 fős településen szétnéztünk és felfedeztük a pici falut. A református templom kertjében fotózkodtunk. Említésre méltó a kopjafákkal teli temetője. Innen mentünk a jósvafői hucul lovakhoz.



Ott egy kiadós lovas kocsizás után megnéztük az Aggteleki-karszt híres hucul ménesét melyek pontos száma 257 ló. Ezek a lovak kis termetükről híresek. Ezután két részletben visszatértünk a szállásra és ott egy jó óra kiadós focizás után jólesett a vacsora (nyírségi gombócleves és marhapörkölt).

( A kép címe: A gól öröme )

Készítők: Fodor Zoltán, Ördög Pongrác; Szerkesztő: Hadabás Dávid


2013.08.29.

Aggteleki GeoUni tábor - Negyedik nap: Jósvafő, Kossuth-barlang, Aggtelek
Miután előző este „hamar” lefeküdtünk, és a meccsből csak 10 percet néztünk, ma reggel mindenki „kipihenve” ébredt. A mennyei rántotta után teli energiával gyorsan összepakoltunk, és már indultunk is. Mondani sem kell, hogy gumicsizmával és váltófelszereléssel fölpakolva meglehetősen érdekesen néztünk ki. Aggteleken felszerelkeztünk narancssárga overallokkal és bányászlámpákkal. Utána elindultunk a Kossuth-barlang sötéten tátongó bejárata felé. Egy tíztagú csoport kezeslábasban és gumicsizmában, sisakban, akkumulátorral az oldalán igen szokatlan látvány egy kis faluban. Természetesen jól megnéztek minket. „Húzódjanak má’ férre bányászok!”
A barlangban térdig érő sár várt minket, amibe egyesek majdnem beleragadtak – olyan ez ,mint a szilvalekvár. A nedves falú járatokban továbbhaladva megismerhettük a föld rejtett titkait. Lépésről lépésre közelebb kerültünk egy számunkra ismeretlen világ felé. A halál tátongó szakadékának peremén egyensúlyoztunk a Reménytelen szifon felé. A barlang végére érve teljes sötétségben vártuk a lemaradtakat. (az ijesztgetés nem jött be) Ott üldögéltünk 33 méter mély víz fölött. Visszafelé egy űrhajó becsapódott és akkor elkezdtünk izgulni. Na, jó visszatérve, külön élmény volt, hogy néhányan a vízben kifeszített drót helyett a vízben úszva haladtak a felszín felé. (igaz ezt csak a legbátrabbak vállalták /Na, jó igazából csak beleestek a vízbe ;) / )
A szabad ég alá érve sarasan és ragadós trutyival befedve megcéloztuk a közeli patakot. Levettük a jócskán igénybevett ruhákat, átöltöztünk és feltöltöttük lemerült „elemeinket”.


ELŐTTE


UTÁNA

Aztán kezdődött a gyalogtúra. Az útikalauz szerint 15 km-t tettünk meg. A túra a Baradla-barlang főbejárata fölötti kilátóig tartott, a Baradla tanösvény mentén: a Hollós-töbör, a Vörös-tó, a Borókás-töbör, a karrmező és az Aggteleki-tó érintésével. Elgyötörten, kimerülten rogytunk le szafari buszhoz hasonlító járművünk üléseibe.

A szállásra érve a többség a focipálya felé vette az irányt, míg a többiek a paprikás krumpli főzésével bíbelődtek. Foci után izzadtan és büdösen hallgattunk végig egy igazán rendkívüli és megható előadást Jakucs László életéről és munkásságáról. Közben elkészült a vacsora is: Igazán finom lett! Köszönjük Dávid! Ma is nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük törzsolvasóinknak, hogy megint minket választottak! Törzsolvasói kártya igényelhető!

Szerzők: Márk Ádám, Székely Sándor, Miklós Máté, Gyenge Kornél, Szkalisity Ábel




2013.08.30.

Aggteleki GeoUni – Ötödik nap – Aggtelek, Rudabánya, Szolnok, Szeged

Elérkezett a hazaindulás pillanata, elfogyasztottuk utolsó reggelinket, a kiadós bundáskenyeret. Szívszorulva búcsúztunk szálláshelyünktől, és indultunk Rudabányára. A város bányászatból élt, de ma már csak hűlt helye van a néhai iparnak, és csak egy múzeum őrzi a tárnák világát. Itt mikroszkóppal is megtekinthettük a különböző ásványokat. Ellátogattunk a bányaterületre, és megnéztük a csodálatosan kéklő bányatavat, miközben jó pár sérülést szereztünk a törmelékes lejtőkön.




Villámléptű IVECO kisbuszunkkal célba vettük Szegedet, elhagytuk az Aggteleki-karszt területét. Miskolcon lezúdult a több napja készülődő eső. Szolnokon álltunk meg hosszabb időre, ahol vezetőink kikérdeztek minket élményeinkről. Nem kérdéses, felejthetetlen emlékekkel térünk haza: Cserépfalu, Aggtelek, Baradla és Rákóczi-barlang, Martonyi, Szádvár, Derenk (romfalu), Tornakápolna, Kossuth-barlang, Jósvafő mind-mind apró gyöngyszemei voltak ennek a hétnek. Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezést és lebonyolítást Nyári Diának és Páll Dávidnak, reméljük hamarosan újra velük utazhatunk.


Thank you! Danke schön! Grazie! Merci beaucoup! Kiitos! Gracies! Tak! Hvala! Köszönjük!

Készítette:Ördög Pongrác, Szkalistiy Ábel, Hadabás Dávid 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése