Elérkezett a GeoUni 5. napja is. Bizonyára ezt a napot várta
minden diák a legjobban: ekkor utaztunk a legmesszebb Szegedtől, a Kiskunsági
Nemzeti Park (KNP) területére, Kecskemét környékére. Közben tudtuk, hogy ez az
utolsó nap, amit mi, földrajzosok együtt tölthetünk.
Korán reggel, 7 órakor indultunk, és bár hosszú útnak
néztünk elébe, elütöttük az időt és már a KNP Igazgatóság működési területén
találtuk magunkat. Segítségünkre Balázs Réka természetvédelmi szakreferens és Kovács Sándor természetvédelmi őrkerület-vezető szolgált. Elsőként egy
kilátóban leshettük meg a táj szépségeit: az ott lézengő vízi madarak sokaságát
(közelebbről teleszkóppal figyelhettük meg), a Dunamenti-síkságon elterülő Böddi-szék
szikes tavait és növényeit. Eztán egy hosszabb gyalogtúra következett. Az út
szerintünk legizgalmasabb része egy kis szikes lefolyás átkelése volt. Mindenki
levetette cipőit és mezítláb keltünk át az iszapban. Volt, aki ezután is így
közlekedett, de később ajánlatos volt visszavenni a lábbeliket a szúrós
növények miatt.
Megmásztuk a füves puszta legmagasabb pontját a 103 m magas,
kunhalomként emlegetett Oltó-halmot.
Következő állomásunk Fülöpháza volt, ahol Pál Szabó Ferenc természetvédelmi őrkerület-vezető mutatta
az utat a buckavidékek között. A Duna-Tisza közi hátság hazánk legkiterjedtebb
buckavidéke, de aktívan mozgó homokfelszíneket ma csak Fülöpháza határában
lehet találni.
Elindultunk felfelé,
Le is csúsztunk
lefelé.
Homokbuckák tetején,
Hol uralkodik csak a
szél.
Két víz köze
legnagyobb középtája,
Az Ős-Duna
hordalékkúpjának maradványa.
Homoki csenkesz és
szalmagyopár,
Növényeket is őriz e
védett táj.
A homoki
árvalányhajat itt találod,
Virágzását májusban
láthatod.
Hangyalesők tölcsérei
a száraz homokon,
Pókok, szöcskék
ugrálnak a kis fűszálakon.
Tikkasztó hőség és
déli meleg,
A táskákban már a víz
is meleg.
A buckákról
leugrottak sokan,
Olyan volt, mint a
sivatagban.
Ezek után Tiszaalpár felé vettük az irányt. Itt Bártol István természetvédelmi őrkerület-vezetőtől kaptunk segítséget. Igaz lankadt a figyelmünk, de ő kitartó volt és bevezetett minket a tiszai ártér világába. A Tisza ezen a területen, természetes módon fűződött le. Régen feltöltődésüket és mezőgazdasági hasznosításukat tekintették célnak, mára azonban természeti értékeik megóvása vált fontossá. Utolsó programunk az Árpád-kori Falurekonstrukció megtekintése volt, ahol egy időközben megsérült madarat is láthattunk.
Az elmúlt öt nap nagy élmény volt számunkra, hiszen olyan emberekkel lehettünk együtt, akiknek szívügyük a földrajz. Minden program ízelítőt adott az egyetem falain belül zajló életről és a terepi munkákról egyaránt. Minden nap tanultunk valami újat és rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk (pl. a sillabusz egyetemi jegyzetet jelent J )
Minket ért a megtiszteltetés, hogy mindenkinek megköszönjük, hogy részt vehettünk a GeoUni-n és a tartalmas programokon.
Véget ért az ötödik
nap a mával,
Búcsúznak a diákok az
utolsó blogírással.
Készítette: a Tömörkény István Gimnázium csapata: Dorogi Kristóf, Gyenge Kornél, Kalmár Éva, Szabó Barbara, Szalma Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése