Ősrögök nyomdokain a Zemplénben

2013.07.15.

Ma reggel korán elindultunk, és kezdetét vette tudományos utazásunk a Bükkön keresztül a Zempléni-hegységbe. Az utazás hosszú volt, de végül megérkeztünk Bükkábrányba. Itt megcsodáltuk a lignitbányát. Nagyon érdekes volt a látvány és a beszámoló is! A bánya körüli utazás rendkívül  ,,rázós” volt, de a panorámáért megérte. Ezután utazásunk folytatódott a nyékládházi kavicsbányába, ahol uszály helyett esőt kaptunk, így gyalog jártuk be a bánya területét. Miután mai bányászkodásunk véget ért, irányba vettük Pálházát. Szállásunk elfoglalása után megvacsoráztunk, és ismerkedés vette kezdetét a többi táborlakóval.

:)

 

Készítette: Kósa Kitti, Muhel Katalin, Muhel Erzsébet   :)

2013.07.16.

Elkezdődött első kutató munkák a héten. Először Füzérradványra látogattunk el a Károlyi-kastély udvarba ahol egy 300 éves juharlevelű platánt néztünk meg. Majd egy kis prezentációt figyelmesen végig követve tanultunk a szén képződéséről és a Pannon-tó történetéről. Ezután magába a kastélyba is benéztünk ahol meghallgattunk egy előadást arról hogy kik éltek ott és milyen szerepeket töltött be a múltban.

Következő állomásunk a vilyvityáni ősrögök ahová kőzeteket mentünk vizsgálni. Találtunk kvarcitokat és csillámpalákat (ezek kb. 900 millió éves metamorf képződmények), közben megismerkedtünk a geológus szerszámokkal is. Megismertük a túra végére a kőzetek típusát és a geológusok munkáját is.

Miután jól kifáradtunk a túrák után Széphalomra mentünk a Magyar Nyelv Múzeumába ahol érdekes hanganyagokat halhattunk és cikkeket olvashattunk. A Kazinczy-mauzóleumba is benéztünk.

Mindezek után elmentünk a Zempléni Kalandparkba ahol libegőn felmentünk a Magas-hegyre, a kilátón pedig körbenéztünk hogy hol is vagyunk pontosan. Láttuk a szlovák-magyar határt, Kassát, Sátoraljaújhelyet, a Kárpátok vonulatait és még sorolhatnám.

2013.07.17.

Csodás napsütésre ébredtünk a pálházai második otthonunkban. A kisvasút indulása miatt korán kényszerültünk kelni, majd magunkba passzírozni a bő zsírban tocsogó bundás kenyereket. A Pálházai Állami Kisvasutat 1888-ban hozták létre a rönkfák hegyekből való szállítására, majd 1989-ben kapta a mai formáját. Kőkapun keresztül megérkeztünk Rostalló végállomáshoz, ahol profi, szakmai előadáson vettünk részt kedves vezetőnk, Zsolt jóvoltából. Az Ördög-völgyben kaptattunk felfelé, aminek sem az ördögiességhez, sem a kaptatáshoz nem volt köze.

 Kényelmesen sétáltunk a Mlaka Kárpátokat meghazudtoló rétje felé.

 Kisebb pihenő, majd egy rövid emelkedő után már a Sólyombérc tetejéről csodáltuk a Tokaj-Eperjesi hegység csodás vonulatait. Táskánkból előkerültek a laposra nyomott kémiai porokból összesütött meggyes kiflik, és persze a jó öreg alföldi szalámik.

 Újból szakmai szónoklat a sziklabércen, majd indulás az István-kúti Nyírjeshez. Hogy ne legyen unalmas a történet, kedves Zsoltnak hála egy rossz úton indultunk tovább. Mikor már pár kilométert megtettünk, egy takaros rétnél megállva gyakoroltuk a tájékozódást a széthajtható turistatérképen. Indultunk vissza a Mlaka rét felé, hogy most már tényleg (!) az István-kúthoz mehessünk. A forrásnál a változatosság kedvéért újabb szakmai előadás következett, ami természetesen ugyanolyan érdekes és hasznos volt, mint a többi. Kisebb látogatás a Kék-túra pecsételőjénél, ahol Zsolt évtizedeket megélt telefonján hallgattuk meg azt a bizonyos dalt. Ugye mindenki látta már a Másfélmillió lépés Magyarországon c. filmet?

 Komoly dilemmával találtuk szembe magunkat. Az időnk fogytán, és ahogy a dal énekli: "...a vonat nem vár...". A csapatunk egyik kevésbé szívós része a hazautat választotta. Szerencsére a Zempléni utakon Schumacher-t meghazudtoló sofőrünk is velük tartott, aki így később a busszal értünk jöhetett. Akik az expedíciót folytatták, gyönyörködhettek a Nagy Péter-mennykő által nyújtott kilátásban, amely nevét a belé csapó számtalan villámcsapásról kapta. Na de a Nagy Péter honnan jött? Egy geológiailag érdekes képződmény, a Pengő-kövek következtek. Nagyon érdekes előadást hallhattunk kialakulásukról és lepusztulásukról. Fáradt végtagjainkról lekapargattuk a jóllakott kullancsokat, majd egy barátságos sikló társaságában egy nyakig érő dzsumbujban vágtattunk le a hegyről. Zsolt szerint szekér úton haladtunk, de szerintünk nem, hogy szekér, de Bear Grylls sem járt még arra. Izgalmatlannál izgalmatlanabb köves úton ereszkedtünk lefelé, miközben barátságos bögölylegyek társaságában kapálóztunk, mint pár nem normális alföldi. És végre! Leértünk! Mindenki megkönnyebbült, majd a buszba beülve kellemes szagok társaságában megkezdtük utunk a szállás felé. Este kellemes hőmérsékletű gyümölcsleves várt minket, ami egyébként ha nem lett volna tőgy meleg még meg is nyaltuk volna mind a 10 ujjunkat. Na de ne legyünk telhetetlenek, mert a Brassói aprópecsenye mondhatni remek volt. Fél 8 után Dia érdekes bemutatóját hallgattuk a Szegedi Egyetemről. Egy fárasztó és kiváló napot zártunk ezzel, köszönet mindenkinek, aki hozzátett a megvalósításához!

Szerzők:
              Szabó Áron
              Turcsányi Áron
Képeket készítette:         
              Novák Sándor
Asszisztáltak: (meccset néztek)    
              Hadabás Dávid
              Hortobágyi Pál
              Fodor Zoltán

2013.07.18.

Az utolsó előtti napunkat megint korán kezdtük, hogy a csapat egy része betankolhasson kajából, mert féltek, hogy éhen halnak. Ezután az első megállónk Pálháza vadászkiállításához vezetett, ahol Ottó bácsi "selejtes" szarvasait és muflonjait nézhettük meg. Egy ajtóval arrébb a perlitről (mint vulkanikus kőzetről) hallottunk információkat. Megtudtuk, hogy a tengerbe jutott olajat perlittel tisztítják meg, most  idézzük Ottó bácsi szavait: "... mert a tv-ben rosszul mondják, az duzzasztott perlit...", tehát a kifejezés helytelen.

A múzeumlátogatás után Füzér felé vettük az irányt, ahol megtekinthettük az egykori várat. Ha az elmúlt napok gyalogtúrái után valakinek nem lett volna elég a testmozgás (bár azt kétlem, hogy van ilyen közöttünk :D), az ma bepótolhatta. A várba érve lélegzetelállító látvány fogadott minket.

A mai napon a híres hollóházi porcelán készítést is nyomon követhettük. A múzeumban pedig a legszebb darabokat állították ki a látogatók nagy örömére.

Telkibányán egy újabb múzeumba mentünk, ahol különböző makettek, ásványok és kitömött állatok mutatták meg a Zempléni-hegység jellemzőit. Ezután elmentünk egy boltba, ahol ásványokat, fosszíliákat és érceket árultak (ugyan nem mindegyik Magyarországról származik).

A napot egy "alig" 3 km-es fölkapaszkodással és lemászással folytattuk. Itt megnézhettük a Jó-hegyet (ami egyébként olyan mint a többi.. :D), valamint megtudhattuk, hogy Telkibánya volt az első bányaváros Magyarországon ahol aranyat bányásztak.

A mai estén a szokott előadások helyett (amit a mi nagyérdemű tanáraink adtak elő nekünk) páran összegyűltünk az egyik szobában és világra hoztuk a GEOUNI Himnuszt. Az este folyamán két gitáros és négy vokalista adta elő a többi táborozónak [a dalírásban részt vett egy kotta tartó fiú is akinek köszönjük a kitartó munkáját ;) ]. A nehéz munka után jöhetett a jól megérdemelt szórakozás, ami egy igen vicces szalonnasütést takart és egy hangulatos közös dalolgatás kísérte.

A mai beszámolót a mi kis saját himnuszunkkal zárjuk. Reméljük tetszik.. :DDD

GeoUni Himnusz

Zemplénben voltunk egy hetet

Napsütés és jó idő fogatott

Az úton suhanva

Jó a hely s úgy döntöttem, maradok.

Lignitet ontott a homok

Szemcséi közt csordogál a víz

Pannon-tenger volt

Ott a nagy gép földeket mozdít.

Refrén:

Ó, Sátoros-hegy, ha örökre maradunk

Kajája leszünk a bögölynek ebben biztosak vagyunk.

2x

Károlyi-kastélynak parkját

Látogattuk éjszakánk után

Ősrögök földjén

Milliárd évre bámultunk bután.

A nap végén kaland

A libegő csendben a csúcsra visz tovább

Izgalmas élmény, mely

Örökre megmarad szívünkben ezután.

Refrén:

Ó, Sátoros-hegy, ha örökre maradunk

Kajája leszünk a bögölynek ebben biztosak vagyunk.

2x

Zötyögtünk vasúton tova

Túráztunk bércekre, völgyekre, fel és le

Hólyagos lábunk

Sajgott még ma is, de teszünk rá nagy ívben.

Duzzasztott perlitet látva

Elakadt a maradék szavunk

A Füzéri várba

Vezetett fel járhatatlan utunk.

Refrén:

Ó, Sátoros-hegy, ha örökre maradunk

Kajája leszünk a bögölynek ebben biztosak vagyunk.

2x

Hollóháza porcelánt gyárt

A számla miatt egy órát tököltünk

Konczfalván vásár

Aranyat, ezüstöt jó áron szereztünk.

Tüzünk az udvaron pattog

Szalonnát sütünk, és közben dalolgatunk

Még reggelit kapunk

S aztán egy időre Zempléntől búcsúzunk.

Refrén:

Ó, Sátoros-hegy, ha örökre maradunk

Kajája leszünk a bögölynek ebben biztosak vagyunk.

4x

Utóirat: Elnézést kérünk ha hibát találtok,a blogot hajnali fél kettőkor írtuk..:D

Készíteni próbálták: Sárközi Enikő, Szatmári Ágnes és Baracsi Annamária :)
Fotókat készítette: Bacsa Bianka

2013.07.19.

Elérkeztünk az idei nyári zempléni GEOUNI tábor utolsó, befejező napjához. A csütörtök esti tábortüzes, dalolós, boldogságos és annál is hosszabb este után fáradtságosan kelt az egész csoport, hisz a megszokottnál is korábban indulásra készen kellett lenni. A reggeli és a varázstea után búcsút vettünk második otthonunktól, buszba ültünk és elindultunk aznapi első célunkhoz, a Megyer-hegyi tengerszemhez.

A csapatnak már meg sem kottyant a túrákban gazdag 4 nap után egy újabb hegy megmászása, ám ha valaki mégis elfáradt volna, a látvány teljes mértékben kárpótolta. A tengerszemben gyönyörködve megtudhattuk Zsolttól, hogy annak idején malomkőbányaként szolgált a hely, így szó sincs természetes képződményről. Miután mindenki alaposan szemügyre vette a helyet, visszaindultunk a buszunkhoz. A hét utolsó programja a Tokaji-kopaszhegy meghódítása és egy rövidke teszt kitöltése volt. A hegy tetejéről csodás kilátás nyílt mind a Zempléni-hegységre, mind az Alföldre, így igazán pazar képpel az emlékeinkben zárhatjuk le ezt az élményekben gazdag 5 napot. A teszt kitöltése után buszra szálltunk és ahogy a tábori himnusz is mondja, " Egy időre Zempléntől búcsúzunk". Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy csodálatos 5 napot töltöttünk el a Zempléni-hegység szívében, egy remek csapattal, segítőkész, kedves, közvetlen segítőkkel, egy kifogásolhatatlan szálláson, izgalmas programokkal és megannyi emlékkel, amit soha nem feledünk.